1953-ban már az új sporttelepen játszhatta a csapat hazai mérkőzéseit a kerületi osztályban. 1954 júniusában történelmi sportesemény történt a városban, a dunaszerdahelyi klub a Budapest-válogatottal mérkőzött. Nyolcezer néző előtt 8:1-es vendéggyőzelem született, a hazai csapatból Rajtík, a vendégektől Tichy, Szusza, Szovják (2), Babolcsay és Szolnok volt eredményes.

A Slavoj csapata Kovács Ervin edző vezetésével 1962-ben történelmi sikert ért el, hiszen a dunaszerdahelyi futball történetében először sikerült feljutni az országos harmadik vonalba, amit kerületi bajnokságnak neveztek. Itt három idényt töltöttek. 1965-ben ismét új néven – Jednota Dunaszerdahely – szerepelt a klub. Nem sokkal később, az 1967/68-as szezonban újabb történelmi sikert könyvelhetünk el: a Ján Greššo vezette csapat először jutott fel a divízióba, ami ekkor szintén a csehszlovák harmadik vonalnak számított.

A bajnokságokat rendszeresen átszervezték, emellett városunk labdarúgása is fokozatos épült, majd a hetvenes években elindult egy folyamat, amelynek első nagy sikere az 1976/77-es idény kerületi bajnokságban elért győzelem volt. Gödölle Béla edző vezetésével visszakerültünk a divizióba és innen már nem volt megállás. Az egyre erősödő DAC 1980-ban a Vladimír Hrivnák-Szikora György edzőpárossal a Szlovák Nemzeti Ligába jutott, 1985-ben pedig Pecze Károly vezetése alatt a csehszlovák federális bajnokságba ért. A szárnyalás itt sem állt meg, 1987-ben a Nyitra legyőzésével elhódítottuk a szlovák kupát, majd a kopřivnicei döntőben a Sparta legyőzésével a csehszlovák kupát is, ezzel első ézben kijutottunk a nemzetközi porondra.