Nem sokkal később, 1920 folyamán a sportegyesület DAC, vagyis Dunaszerdahelyi Atlétikai Club néven alakult újjá. A DAC elsősorban barátságos mérkőzéseken vett részt, bajokságba legelőször csak az 1927/28-as szezonban neveztek be. Az első bajnoki címig nem is kellett sokat várni, hiszen az 1930-ban megszerzett első hellyel indulási jogot szereztek a szlovákiai Magyar Labdarúgó Szövetség által szervezett bajnokság I. osztályában. Az 1930/31-es szezonban itt az utolsó helyen végeztek, a bajnokság átszervezése miatt a következő bajnoki évet a Nyugati Kerületi Bajnokság második osztályának B csoportjában folytatták. Az itt megszerzett bajnoki cím után a Déli Kerületi Bajnokság első osztályában szerepeltek.

Az 1933/34-es szezonban ismét nevet változtatott a klub, Dunaszerdahelyi Torna Club (DTC) néven újból a második vonalban küzdöttek a pontokért.

Az 1938-as bécsi döntés következményeként a bajnokság félbeszakadt, a csallóközi és mátyusföldi csapatok pedig az átmeneti időszakra egy ideiglenes bajnokságot hoztak létre. 1939-ben a Kisalföldi Alosztályban, 1942-ben pedig (már DLE – Dunaszerdahelyi Labdarúgó Egyesület néven) a győri kerületi bajnokság második osztályában szerepeltek. Az 1943/44-es szezonban ezt a bajnokságot két csoportra osztották, a DLE az A csoportban kapott helyet. A csapat az őszi szezont az első helyen zárta, ám a háborús helyzet miatt az sosem folytatódott.

A klub újjáalakítása 1946-ban történt, neve azonban szinte évente változott (Spartakus, ŠK, Dunostrov, DŠO Sokol, Slavoj). Helyzetét nehezítette, hogy a nagyobb dunaszerdahelyi üzemek saját csapatot alapítottak, így a Slavoj mellett a dunaszerdahelyi Stavokombinát és a Dinamó csapata is bajnokságot játszott.